Miközben az utcán futottam meztelenül, csak az járt a fejemben, hogy túl kell élnünk... életben kell maradnunk, hiszen annyi minden van még, amit megszeretnék valósítani. Annyi finomság, amit még meg kell kóstolnom. Viccesen hangozhat, hogy ruha nélkül rohangáltam, de higgyétek el, hogy korántsem volt az. Halálra voltam rémülve, mert a kapucnis-késes zaklató még mindig a nyomunkban volt. Hiába kiáltoztunk segítségért, egy lélekkel sem futottunk össze.
- Ilyenkor hol vannak a rajongók? Hol van bárki is, hogy segítsen? - kérdezte kifulladva futás közben Liam.
Annyira nem lepődtem meg, hiszen a legtöbb ember a munkahelyén volt, és egyébként is szándékosan költöztem egy csendes, nyugodt környékre. Az egyik pillanatban Liam hirtelen megragadta a karomat és magával rántott az egyik ház előtt álló hatalmas bokrok egyikébe. Ott kuporogtunk és lélegzetvisszafojtva, reszketve vártuk, hogy mikor bukkan fel látószögünkben a kapucnis alak. Egész testemben remegtem a félelemtől és a hidegtől egyaránt. Liam megszorította a kezem és nem engedte el. Ránéztem és láttam, hogy ő is ugyanúgy fél, mint én. A másodpercek hosszú óraknak tűntek, majd megjelent két fekete cipőbe bújtatott láb, lassan haladt, a kezében tartott hatalmas kés élén láttam a bokrok tükörképét. Egyre jobban reszkettem, mire Liam egyre erősebben szorította a kezemet. Csak ne álljon meg, könyörgöm menjen tovább. Ismételtem elkeseredetten magamban újra és újra. A szívem a torkomban dobogott, attól féltem meghallja, olyan hangosan vert. Egy autó hajtott be az utcába, láttam, ahogy elhajt a maszkos alak mellett, mire az ruhája alá rejtette kését. Liammel egymásra néztünk és tudtam, hogy ő is tudja: abban az autóban Harry és Louis ült. Hozzám igyekeztek. Ha észre veszik a fürdő kihasított ajtaját, talán hívják majd a rendőrséget. Csak remélni tudtam, hogy a késes alak nem megy vissza a lakásomra és nem veszi őket is üldözőbe. Tovább haladt... talán nem vett észre minket. Vagy talán tudja, hogy Harryék perceken belül hívják a rendőrséget. Mély levegőt vettem, de nem mertem megmozdulni. Ekkor megcsörrent Liam mobilja és mindketten rémülten a zsebére meredtünk.
- Csinálj valamit, mielőtt meghallja és visszajön - suttogtam.
Liam elővette a telefonját és gyorsan kinyomta. A kijelzőn láttam, hogy Harry volt az, aki hívta. Halk, komótos léptek zaját hallottam és teljesen megdermedtem. Liam megbökött és intett, hogy kövessem, majd óvatos mozdulatokkal megindult a bokron át a ház felé. Követtem, de hiába vigyáztunk, a bokor gallyai óvatlanul is meg-megreccsentek. Mikor kimásztunk, azonnal futni kezdtünk, hátra sem néztünk. Megkerültük a házat és berohantunk a háta mögött lévő kamra mögé. Liam levette a pulcsiját, hogy eltakarhassam magam vele. Hosszú perceket álltunk ott, rettegve attól hogy az a maszkos valaki egyszer csak megjelenik mellettünk... de nem jelent meg, mi pedig elindultunk vissza a lakásomhoz a házak mögött osonva. Közben Liam jelentette az esetet a rendőrségnek. A lakásomra érve egyenesen a hálóba rohantam, hogy végre felöltözhessek. Nagyon szégyeltem magam és reméltem, hogy senki sem látott meg az utcán meztelenül. Mi van, ha itt bujkáltak valahol a lesifotósok? Egy óra múlva tele lesz a net a csupasz hátsómmal? Nagyon remélem, hogy nem...
Harry és Louis Liammel a nyomukban berohantak utánam a szobámba. Arckifejezésükből ítélve halálra voltak rémülve.
- Hé? Mi történt? Láttük a fürdőt és teljesen kiakadtunk - hadarta Louis.
- Aztán megtaláltuk a macskádat... Hívtuk Liamet, de folyamatosan kinyomta! - panaszolta Harry, majd hozzátette - Te meztelenül mentél el itthonról??
- Ilyenkor hol vannak a rajongók? Hol van bárki is, hogy segítsen? - kérdezte kifulladva futás közben Liam.
Annyira nem lepődtem meg, hiszen a legtöbb ember a munkahelyén volt, és egyébként is szándékosan költöztem egy csendes, nyugodt környékre. Az egyik pillanatban Liam hirtelen megragadta a karomat és magával rántott az egyik ház előtt álló hatalmas bokrok egyikébe. Ott kuporogtunk és lélegzetvisszafojtva, reszketve vártuk, hogy mikor bukkan fel látószögünkben a kapucnis alak. Egész testemben remegtem a félelemtől és a hidegtől egyaránt. Liam megszorította a kezem és nem engedte el. Ránéztem és láttam, hogy ő is ugyanúgy fél, mint én. A másodpercek hosszú óraknak tűntek, majd megjelent két fekete cipőbe bújtatott láb, lassan haladt, a kezében tartott hatalmas kés élén láttam a bokrok tükörképét. Egyre jobban reszkettem, mire Liam egyre erősebben szorította a kezemet. Csak ne álljon meg, könyörgöm menjen tovább. Ismételtem elkeseredetten magamban újra és újra. A szívem a torkomban dobogott, attól féltem meghallja, olyan hangosan vert. Egy autó hajtott be az utcába, láttam, ahogy elhajt a maszkos alak mellett, mire az ruhája alá rejtette kését. Liammel egymásra néztünk és tudtam, hogy ő is tudja: abban az autóban Harry és Louis ült. Hozzám igyekeztek. Ha észre veszik a fürdő kihasított ajtaját, talán hívják majd a rendőrséget. Csak remélni tudtam, hogy a késes alak nem megy vissza a lakásomra és nem veszi őket is üldözőbe. Tovább haladt... talán nem vett észre minket. Vagy talán tudja, hogy Harryék perceken belül hívják a rendőrséget. Mély levegőt vettem, de nem mertem megmozdulni. Ekkor megcsörrent Liam mobilja és mindketten rémülten a zsebére meredtünk.
- Csinálj valamit, mielőtt meghallja és visszajön - suttogtam.
Liam elővette a telefonját és gyorsan kinyomta. A kijelzőn láttam, hogy Harry volt az, aki hívta. Halk, komótos léptek zaját hallottam és teljesen megdermedtem. Liam megbökött és intett, hogy kövessem, majd óvatos mozdulatokkal megindult a bokron át a ház felé. Követtem, de hiába vigyáztunk, a bokor gallyai óvatlanul is meg-megreccsentek. Mikor kimásztunk, azonnal futni kezdtünk, hátra sem néztünk. Megkerültük a házat és berohantunk a háta mögött lévő kamra mögé. Liam levette a pulcsiját, hogy eltakarhassam magam vele. Hosszú perceket álltunk ott, rettegve attól hogy az a maszkos valaki egyszer csak megjelenik mellettünk... de nem jelent meg, mi pedig elindultunk vissza a lakásomhoz a házak mögött osonva. Közben Liam jelentette az esetet a rendőrségnek. A lakásomra érve egyenesen a hálóba rohantam, hogy végre felöltözhessek. Nagyon szégyeltem magam és reméltem, hogy senki sem látott meg az utcán meztelenül. Mi van, ha itt bujkáltak valahol a lesifotósok? Egy óra múlva tele lesz a net a csupasz hátsómmal? Nagyon remélem, hogy nem...
Harry és Louis Liammel a nyomukban berohantak utánam a szobámba. Arckifejezésükből ítélve halálra voltak rémülve.
- Hé? Mi történt? Láttük a fürdőt és teljesen kiakadtunk - hadarta Louis.
- Aztán megtaláltuk a macskádat... Hívtuk Liamet, de folyamatosan kinyomta! - panaszolta Harry, majd hozzátette - Te meztelenül mentél el itthonról??
Meg sem hallottam a kérdést, hiszen leragadtam a macskámról szóló mondatnál.
- Mi történt a cicámmal? - kérdeztem rémülten. A fiúk leszegték a fejüket, majd Louis azt morogta az orra alatt, hogy jobb, ha nem látom. De én ragaszkodtam hozzá, hogy mutassák meg. Elvezettek a konyhába, ahol szörnyű látvány fogadott: a cicám, Jess hullája egy késsel a falhoz szegezve lógott. Könnyek kezdték el égetni a szemeim, majd megállithatatlanul hullottak végig az arcomon.
- Mi történt a cicámmal? - kérdeztem rémülten. A fiúk leszegték a fejüket, majd Louis azt morogta az orra alatt, hogy jobb, ha nem látom. De én ragaszkodtam hozzá, hogy mutassák meg. Elvezettek a konyhába, ahol szörnyű látvány fogadott: a cicám, Jess hullája egy késsel a falhoz szegezve lógott. Könnyek kezdték el égetni a szemeim, majd megállithatatlanul hullottak végig az arcomon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése