2. Fejezet: A Nando's nem vár

Kissé kedveszegett voltam tegnap este, de szerencsére ma reggel már jóval derűsebben ébredtem. Miután megetettem Jess-t, a cicámat, én is nekiláttam, hogy megtöltsem a hasam mindenféle jóval, amit a hűtőben találtam. Közben felnéztem Twitterre, és válaszoltam néhány rajongómnak. Annyira aranyosak! Csak az bosszant, ha valaki  csupán annyit ír, hogy kövessem vissza. Legalább ha megkérdeznék, hogy vagyok...

Dél előtt pár perccel elindultam otthonról, hogy találkozzak Harry-vel a Nando's-ban. Ez a kedvenc kajáldám. Harry már a bejárat előtt várt rám egy csapat lány gyűrűjében, akik közös képet és autogramot szerettek volna. Mikor megpillantott engem, elmosolyodott és megrándította a vállát. A lányok felém néztek, és örvendezve körül álltak engem is. Jól esett, de sosem értettem... Én nem is vagyok jó pasi!

Miután a lányok elmentek, Harry vállon veregetett és nevetve beléptünk a Nando's ajtaján.

- Mi a helyzet? - kérdezte mosolyogva azzal a két kis jellegzetes gödröcskével az arcán. Én csak megrándítottam a vállam és motyogtam egy semmit, majd visszakérdeztem:
- És veled? Nem úgy volt, hogy a családoddal ebédelünk? Miért gondoltad meg magad?

- Ah, csak anya ledőlt, fáj a feje. Aztán kedvet kaptam a Nando's-hoz, gondoltam annak te sem mondasz nemet - kacsintott.

- Na és a többiek? Miért pont engem hívtál? - kíváncsiskodtam.

- Mert akartam veled találkozni. Ne hidd már mindig azt, hogy te vagy az utolsó, akit hívnék!

Miközben kajáltunk, beszélgetni kezdtünk Selena Gomezről és arról, hogy hírbe hozták Harry-vel.

- Nagyon jó csaj és aranyos is, de Taylor legjobb barátnője. Gondolj bele, mi lenne ebből...

- Inkább nem akarok belegondolni - nevettem sötéten, majd elindultunk hozzám. Meghívtam Harry-t, hogy aludjon nálam és filmezzünk. Nem akartam egyedül lenni. Délután meghallgattuk az új albumunkat, a Take Me Home-ot és arról beszélgettünk, hogy fejlődtünk-e az első albumunk óta és ha igen, miben. Miközben neki láttunk pattogatott kukoricát csinálni, az ablakon túl zuhogni kezdett az eső. A vízcseppek dühös táncot jártak az ablakpárkányon, mi pedig leültünk a TV elé, hogy megnézzünk egy horrorfilmet.

- Melyik filmet nézzük? - pislogtam a TV előtt állva Harry-re, aki már elterpeszkedett a kanapén. Néhány másodpercig némán gondolkodott, aztán rávágta:
- A Sinistert már régóta megakarom nézni, azt mondják, hogy jó film.

- Örülök, hogy itt vagy - néztem rá mosolyogva.

Másnap reggel épp kávét szürcsölgettünk az ágyon ülve, mikor váratlanul megérkezett az álmosan ásítozó Liam és Zayn.
- Louis hol van? - kíváncsiskodott kissé kedvszegetten Harry.
Liam volt az, aki válaszolt a kérdésére.
- Beteg...

- De ugye nem komoly? - pislogtam aggódva, de Zayn sietve megnyugtatott:
- Nem, csak csúnyán köhög és nem érzi jól magát.

- Szegény... - mondtam, majd felálltam és intettem a srácoknak, hogy kövessenek a konyhába.
Ott aztán töltöttem nekik kávét és csináltam pirítóst tojással. Körbeültük az asztalt és megreggeliztünk, közben pedig ötleteket gyártottunk a következő turnénkhoz. A "legjobb" ötlet természetesen Harry-től származott.
- Mi lenne, ha az Up All Night-ot meztelenül adnánk elő? - poénkodott, mire mindhárman felnevettünk.
Miután Zayn és Liam lelépett, hazakísértem Harryt, hogy meglátogassam Louist. A közös lakásukba lépve azonnal megéreztem a jellegzetes pizza illatot.
- Nyami - nyeltem egy nagyot és a szobába léptem, ahol Louis az ágyában feküdt, tévét nézett és pizzát majszolt. Miközben leültem az ágy szélére, felajánlottam, hogy segítek neki elpusztítani a hátralévő szeleteket. Elnevette magát, ami csúnya köhögéssel járt.
- Hogy vagy? - néztem rá sajnálkozva.

- Köszi, elég szarul... Már kiköhögtem a tüdőmet, de sebaj, voltam már rosszabbul is - legyintett.
Ijedten kiáltottam fel, mikor a kezemben tartott pizzaszelet a levegőbe repült, én pedig hátravetődtem az ágyon. Harry ugyanis azt gondolta, nagyon poénos, ha hirtelen nekifutásból rám veti magát. Louis csúnya köhögések közepette kacagott. Egyikünk sem vette észre, hogy valaki a zuhogó esőben állva minket néz az ablakon keresztül...