Egy hét telt el azóta, hogy Louis kórházba került, és én még mindig nem voltam képes másra gondolni. Láttam, hogy mennyire megviselték a történtek Harryt. Persze minket is, de őt sokkal inkább. Folyton csak az járt a fejemben, hogy mit érezhet Lou iránt. Tudom, mennyire szoros a barátságuk, de talán több is volt köztük? Vajon a Larry rajongóknak igazuk van? Tényleg... talán tényleg szerelmesek voltak egymásba, csak mi nem vettük észre, mert azt hittük az egész csak poénkodás? Hiszen most köztem és Harry közt is alakul valami, és a többieknek erről sincs semmi fogalma. Akkor annak idején ők is eltudták titkolni előlünk. És ha Harry még mindig Louist szereti, csak Elenour miatt próbál velem tovább lépni? Nem, erre gondolnom sem lenne szabad, hiszen Harryre ez egyáltalán nem volna jellemző, csóváltam meg a fejem. Hogy másra tereljem a gondolataim, úgy döntöttem felhívom Liamet, nincs-e kedve beülni velem a Nando's-ba. Amikor igent mondott, kicsit rögtön jobb lett a kedvem. Mire odaértem, ő már a bejárat előtt várt rám. Összeráncolt szemöldökkel nézett balra jobbra, de sejtettem, hogy nem engem keres ilyen idegesen a tekintetével. Attól félt, hogy valaki rá támad a nyílt utcán. Nem hibáztattam érte. Én is paráztam mindenhol. Mikor észrevett, elmosolyodott és sietve elindult felém.
- Örülök, hogy eljöttél - szóltam.
- Én is. Már nem lógunk annyit együtt, mint amennyit általában szoktunk.
- Nekem is hiányzik... - vallottam be és közben rájöttem, milyen kevés időt töltöttünk kettesben az utóbbi hetekben.
- Hát igen, mostanában mindig Harry-vel vagy - állapította meg Liam, mire elpirultam. Gyorsan elfordítottam a fejem és rávágtam:
- Te pedig a barátnőddel.
- Ez igaz - bólintott, miközben beléptünk a Nando's ajtaján.
Egymással szemben ültünk az egyik asztalnál, én pedig azon töprengtem milyen jó is lenne elmondani Liamnek, mi történik köztem és Harry között. Viszont nem voltam még felkészülve arra, hogy ezt bevalljam neki. Vajon valaha is készen állok majd rá? Egyszer muszáj lesz...
A KÓRHÁZBAN
Eközben Harry a kórházi szobában segített összepakolni Louisnak a cuccait, ugyanis ma hazaengedik.
- Azon gondolkodtam, hogy hová költözzünk? Jó lenne, ha most közelebb keresnénk lakást a többiekhez - mondta Harry. Louis egy ideig még táskája fölé hajolva matatott valamit, majd belátta, hogy nem tehet úgy tovább, mintha nem hallott volna semmit. Szembefordult Harryvel, de nem nézett a szemébe.
- Nem veszünk lakást sehol.
- Akkor béreljünk? - pislogott rá Harry.
Louis nagyot sóhajtott, majd végre Harry szemeibe nézett.
- Nem fogunk együtt lakni.
- Miről beszélsz? Mondtam már, hogy sajnálom, hogy nem voltam veled otthon aznap éjjel!
- Nem erről van szó. Összeköltözöm Elenourral - nyögte ki kelletlenül Louis. Harry szemei elkerekedtek. Először úgy tűnt fel sem fogja, amit hallott. Legalábbis nem akarta felfogni...
- De... De miért? - dadogta végül. Lou újra elfordult, mielőtt folytatta volna.
- Ő a barátnőm, nem? Úgy érzem eljutottunk odáig a kapcsolatunkban, hogy összeköltözzünk.
Harry akaratlanul is felnevetett.
- Milyen kapcsolatról beszélsz? Arról a viccről, ami köztetek van?! - csattant fel, mire Louis szomorú tekintettel meredt rá.
- Vicc? Hát te is kezded? Tőled pont nem erre számítottam... Tudod, pontosan ezért költözök össze vele. Unom már, hogy mindenki azzal támad, hogy a kapcsolatunk egy vicc. Unom már, hogy mindenki azon csámcsog, hogy arra használom Elenourt, hogy eltereljem a figyelmet arról, ami közted és köztem van - mondta feldúltan Louis, mire Harry halkan feltette a kérdést.
- Miért, mi van köztünk?
- Barátság, amit sokan félreértenek! Nem tudok már úgy viselkedni veled, mint azelőtt... Ez a sok pletyka, találgatás... Nem vagyok képes továbbra is így élni.
- Szóval inkább úgy fogsz velem viselkedni, mint egy idegennel? Csak hogy elhallgattasd az embereket? Élheted az életed tagadásban, ameddig csak akarod, de így sosem leszel boldog! Mindketten tudjuk, miért nem lett soha több köztünk barátságnál! Azért, mert te féltél! Nem vagy képes felvállalni az érzéseid, még magadnak sem mered bevallani őket. Egy gyáva alak vagy - vetette oda Harry, mire Louis tett egy hirtelen lépést felé. Végül meggondolta magát és hátrahúzódott. Harry elkapta a karját és magához rántotta őt.
- Tudom, hogy nehéz. Tudom, hogy félsz attól, hogy mit szólnának az emberek, de nem mások elvárásai szerint kellene élned az életed! Soha nem leszel boldog!
- Fogalmam sincs, miről beszélsz! Nem vagyok meleg, nem vagyok semmi sem... Nem vonzódom a fiúkhoz! - tiltakozott Louis, mire Harry elengedte a karját és eltolta őt magától.
- Gondolom akkor az sem fog zavarni, hogy együtt vagyok Niallel - mondta, majd felkapta az ágyról a kabátját és rá sem nézve Louisra kirohant a szobából.
Louis hosszú perceken keresztül állt mozdulatlanul az ágy mellett könnyes szemekkel arra a pontra meredve, ahol utoljára látta Harryt, mielőtt az eltűnt volna az ajtó mögött.
A NANDO'S-BAN
Liam és én nagyon jól éreztük magunkat. Órákon át viccelődtünk és nevetgéltünk, hosszú idő után először. Közben írtam egy üzenetet Harrynek, hogy mikor láthatom őt újra, de nem válaszolt... Reméltem, hogy jól van. Liam valószínűleg láthatta az arcomon, hogy elszontyolodtam, mert rögtön megkérdezte, mi a baj.
- Semmi, csak sokszor aggódom azon, hogy valakinek baja esik. Nem tudom, mikor lesz ennek az egésznek vége.
- Figyelj, menjünk el valahová iszogatni. Egy szórakozóhelyen kevesebb az esély arra, hogy ránk támadnak, mint otthon. Levezethetnénk a stresszt.
- Nem igazán van most buli hangulatom... - sóhajtottam.
- Akkor menjünk el moziba - javasolta Liam.
Láttam, mennyire próbálkozik, hogy elvonja a figyelmem a rossz dolgogról, és nem volt szívem újra nemet mondani.
Harry az utcákat járta zsebredugott kézzel, egyedül. A fényárban fürdő várost kémlelve töprengett a kórházban történteken, és szidta magát azért, ahogy Lou-val viselkedett.
De hát megérdemelte, hiszen csak az igazat mondtam - győzködte magát és próbálta elképzelni mi lesz ezekután. Vajon Louis hozzá fog még szólni valaha is? Mi lesz így a bandával? Folyamatosan feszültség lesz közöttük? Soha nem lesznek már olyan viszonyban, mint korábban. Ezt Louis még a veszekedés elején kijelentette. Hiszen nem is akarja már. Harryt dühítette, hogy a fiú képes mindent feladni mások véleménye miatt. Mindig is elítélte az ilyen felfogást. Az ember csak saját magának kell, hogy megfeleljen. Senki más elvárásai nem számítanak, főleg nem idegeneké.
De hát megérdemelte, hiszen csak az igazat mondtam - győzködte magát és próbálta elképzelni mi lesz ezekután. Vajon Louis hozzá fog még szólni valaha is? Mi lesz így a bandával? Folyamatosan feszültség lesz közöttük? Soha nem lesznek már olyan viszonyban, mint korábban. Ezt Louis még a veszekedés elején kijelentette. Hiszen nem is akarja már. Harryt dühítette, hogy a fiú képes mindent feladni mások véleménye miatt. Mindig is elítélte az ilyen felfogást. Az ember csak saját magának kell, hogy megfeleljen. Senki más elvárásai nem számítanak, főleg nem idegeneké.
A MOZIBAN
Liammel a moziban ültünk és popcorn tömtünk magunkba, amitől olyan szomjas lettem, hogy a sok folyadéknak köszönhetően egy idő után már kénytelen voltam kimenni a mosdóba.
Halkan kiosontam a vetítő teremből és a vécé felé vettem az irányt. Kellett egy kis idő, hogy a szemem hozzászokjon a folyosó fényéhez a sötét terem után. Bezártam magam mögött a mosdó ajtaját, ami teljesen üres volt. Az egyik piszoárhoz léptem és már épp elkezdtem volna intézni a dolgomat, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó. Már bántam, hogy nem az egyik fülkébe mentem be. Az érkező beállt a mellettem lévő piszoárhoz és akaratlanul is ránéztem. Azonnal elállt a lélegzetem. Fekete cipő, fekete ruha, elfedett arc, kapucni. A félelemtől tágra nyílt szemekkel sarkon fordultam és rohanni kezdtem a mosdó ajtaja felé, de ő elkapta hátulról a pulcsimat és visszarántott. Megcsúsztam és hátraestem, hanyatt vágódtam a padlón. Ott állt felém tornyosulva, mint egy ormótlan halálosztó és hiába próbáltam felállni, mindannyiszor visszanyomott lábával a földre.
- Mit akarsz? Miért csinálod ezt velünk? - kérdeztem elkeseredve, zilált hangon. Nem válaszolt. Lehajolt és a pulcsimnál fogva felállított, hogy aztán teljes erőből neki lökjön a mosdó csempézett falának. Felszisszentem a fájdalomtól, de tudtam, gyorsnak kell lennem. Mielőtt a keze újra elért volna, gyorsan beoldalaztam a hozzám legközelebbi fülkébe és magamra zártam az ajtaját. Reszkető kézzel elővettem a telefonom és tárcsáztam a rendőrséget. Szándékosan hangosan beszéltem, hogy a kapucnis alak is hallja, hogy a rendőrséget hívtam. Abbahagyta a fülke ajtajának rángatását és egy pillanatra azt hittem, elmegy. Ekkor viszont neki vetette magát az ajtónak és hangos robajjal rámtörte. Ismét egymással szemben álltunk. Belemarkolt a hajamba és húzni kezdett a föld felé. Ordítottam a fájdalomtól. A vécékagyló felé hajoltatott és minden erőmet összeszedve próbáltam megakadályozni, hogy belenyomja a fejem. Ekkor hirtelen abbamaradt az erős nyomás. Elengedte a hajam én pedig botladozva felálltam és szembefordultam vele. Egyik kezével a nyakához nyúlt, amiből vér szivárgott ott, ahol egy toll állt ki belőle. Széles válla mögött megpillantottam Liamet. A kapucnis kirántotta a tollat a nyakából, aminek következtében mégjobban ömleni kezdett belőle a vér. Liamet félrelökve fogta magát és kirohant a mosdóból, mielőtt a rendőrség megérkezett volna.
- Jól vagy? - lépett közelebb hozzám Liam.
- Igen. Köszönöm! Ha nem segítesz, nem is tudom mi lett volna... Nagyon bátor voltál! - hálálkodtam, majd megöleltük egymást.
- Hé, Niall... Nézd, mi van a vécé mellett a földön! - mondta Liam és arra a pontra mutatott, ahol egy telefon hevert.
- Biztos kiesett a zsebéből! - találgattam és izgatottan lehajoltam, hogy felvegyem.
- Várj, ruhával fogd meg! A rendőrség hátha talál majd rajta valamilyen ujjlenyomatot! - szólt Liam. Miután ráhúztam a kezemre a pulcsim ujját, felvettem vele a telefont és Liammel fölé hajoltunk. Talán most végre találunk valami nyomot. Beléptem a híváslistába, amiben csak egyetlen szám szerepelt.
- Hívjuk fel! - suttogta izgatottan Liam én pedig benyomtam a hívás gombot.
Néhány csörgés után bele is szólt valaki.
- Remélem azért hívsz, hogy elmondd, kinyírtad az egyiket - mondta egy női hang, ami félelmetesen ismerős volt számomra...
Ránéztem Liamre, aki döbbent arccal nézett vissza rám.
