- Hé, te! Mit csinálsz??? - kiáltottam rémülten a feketeruhás alakra, miközben felpattantam az ablak előtti fotelből.
Az megtorpant, a földre ejtette a párnát és elrohant. Zaynhez siettem, aki kábán és halálra ijedve feküdt az ágyában.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódva, de ő csak nézett kábán maga elé.
Megnyomtam a nővérhívó gombot, aztán írtam a többieknek egy üzenetet. Habár már hajnali három óra is elmúlt, egy órán belül már mindannyian ott álltak Zayn ágya körül. Közben az éjszakás nővér ott sürgött-forgott, nyugtatót adott be neki és azt mondta, valószínűleg sokkot kapott. Bár elmondtam, hogy mi történt, a nővér arra a következtetésre jutott, hogy valószínűleg egy őrült rajongónk próbált rátámadni Zayn-re. Dühösek voltunk, amiért ennyivel letudta a dolgot, de a menedzserünk, aki a reggeli órákban érkezett, hatalmas cirkuszt csapott, majd két biztonsági őrt hivatott a kórterem ajtaja elé.
- Minden rendben lesz. Aki ezt tette, nem úszhatja meg szárazon - mondta Liam.
Zayn továbbra is maga elé bámulva feküdt kipárnázott ágyában, és egy szót sem szólt.
- Kérlek, Zayn... az Isten szerelmére, szólalj már meg! A frászt hozod rám - mondta Harry, de semmit sem sikerült elérnie vele.
Zayn csak feküdt agyában szótlanul, a nyugtatótól kábán maga elé meredve, majd szép lassan elnehezedtek és lecsukódtak a szemhéjai. Hajnali ötkor aztán én és Liam elbúcsúztunk Louistól és Harrytől, akik még ott maradtak Zayn ágya mellett. Én is maradtam volna még, de a fiúk ragaszkodtak hozzá, hogy menjek haza, mert egész éjjel bent voltam a kórházban Zaynnel. Nagyon vágytam már egy frissítő zuhanyra és egy kis alvásra, de még így is aggódtam Zayn miatt, pedig tudtam hogy a srácok és két testőr is vigyáz rá. Liam elkísért haza és útközben megbeszéltük, hogy kesőbb visszamegyünk a kórházba és bevásárolunk Zayn kedvenc nasijaiból. A lakásomba érve lerúgtam a cipőmet és az ágyra löktem a kabátomat. Miközben zuhanyzáshoz készülődtem, a kedvenc fotelemben csendesen üldögélő Liamhez fordultam.
-
Nyugodtan kapcsold be addig a TV-t, vagy hallgass zenét. Sietek! - azzal kifordultam a szobából és a fürdő felé vettem az irányt.
Alig tudtam nyitva tartani a szemem. Komótosan levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Épp tusfürdőt nyomtam a tenyeremre, amikor Liam hanyatt-homlok berontott a fürdőszoba ajtaján. Rám nézett, én ránéztem, majd szégyenlősen berántottam a zuhanyfüggönyt, de Liam azon is bedugta a fejét.
- Mi van? - mordultam rá türelmetlenül, majd rémült arca láttán feszengve hozzátettem: - Valami baj van?
- Valaki itt van... a lakásban - suttogta ijedten.
Gyorsan elzártam a vizet és a törölközőért nyúltam, hogy a derekamra csavarjam.
- Kicsoda? - kérdeztem értetlenkedve.
- Behallottam a szobába, hogy valaki motoszkál a konyhában... És ha egy betörő az? - Liam teljesen beparázott, kezdte rám hozni a frászt.
Mielőtt kimondhattam volna, hogy biztos a srácok azok, lépteket hallottam a fürdő ajtaja elől. Gyorsan bekulcsoztam az ajtót és némán, lélegzetvisszafojtva vártunk egymásra bámulva.
Megfogunk halni - csak erre tudtam gondolni.
Aztán arra, hogy már paranoiás vagyok és kezeltetnem kellene magam. Majd eszembe jutott, hogy az éjjel valaki a szemem láttára akarta megfojtani Zayn-t és rájöttem, hogy mégsem vagyok paranoiás. Ekkor nem tudtam tovább gondolkodni, ugyanis mindketten riadtan az ajtó felé kaptuk a fejünket, aminek közepét átfúrta egy hatalmas pengéjű kés. Felordítottunk és fejvesztve az ablakhoz rohantunk.
- Nyisd ki, nyisd már ki!!! - sürgetett Liam, de a nyitókar beragadt és hiába próbálkoztam, nem tudtam megmozdítani.
- Nem megy! - teljesen kétségbeestem, a kést közben valaki kihúzta az ajtóból, majd újra beledöfte, hogy lyukat csináljon rajta.
- Ha befér rajta a keze, benyúl és kifogja nyitni a zárat, meghalunk! - jajveszékelt Liam, és ő is belecsimpaszkodott az ablak kilincsébe.
Elrohantam a sarokban álló kisszekrényhez és sietve kihúztam belőle egy törülközőt, az ökölbe szorított kezemre csavartam, és betörtem az ablak üvegét. Egyszer, kétszer, háromszor... addig csináltam, amíg az összes üveg ki nem hullott belőle. Ekkor az ajtó kaszabolásának zaja abbamaradt, rémülten oda kaptam a fejem és láttam, hogy egy fekete ruhába és kesztyűbe öltözött kéz nyúl be az ajtón késsel kivájt lyukon, hogy elfordítsa a zárat és kinyissa az ajtót.
- Siess!! Mássz ki! - kiáltottam Liamre, aki ellenkezve nézett rám.
- Nem hagylak hátra, menj te elsőnek!
Nagyon jól esett ez a gesztus, de nem hagytam magam.
- Menj! Rögtön megyek én is!
Liam még egy utolsó pillantást vetett rám, majd kidugta fejét a kis ablakon és megpróbálta átpréselni magát. Aggódtam, hogy nem fogunk kiférni rajta, mert a fürdőszobában nagyon keskeny és kicsi az ablak, de szerencsére Liam oldalazva-kapálózva kijutott rajta. Én is feltettem a lábam az ablakpárkányra, és megkapaszkodtam az ablakkeretben, de a magamra csavart törölközőtől nehezen mozogtam. Már félig kint voltam, mikor hallottam az egyre közeledő lépteket. Liam nyújtotta a kezét kintről én pedig megfogtam, de közben már éreztem, hogy az a valaki a hátam mögött áll. Valószínűleg Liam láthatta is őt, mert rémülten rántott rajtam egy nagyot, aminek következtében kiestem az ablakon, egyenesen Liamre. Ő hátra vetődött és mindketten a fűben kötöttünk ki. Sietve felpattantam és hátranéztem. Egy fekete kapucnis alak állt az ablakban, arcát ijesztő maszk takarta, olyasmi, mint amilyen a Halloween-filmekben van. Egyik kezében hatalmas kés, a másikban pedig egy törölköző volt. Gyorsan magamra pillantottam és akkor vettem észre, hogy teljesen pucér vagyok.
- A francba - kapkodva eltakartam férfiasságom és rohanni kezdtem a fűben, hogy a házat megkerülve feltépjem a kaput és kirohanjak rajta. Liam ott futott mellettem, a kapucnis alak pedig időközben átpréselte magát az ablakon és már ismét a nyomunkban volt...
Az megtorpant, a földre ejtette a párnát és elrohant. Zaynhez siettem, aki kábán és halálra ijedve feküdt az ágyában.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódva, de ő csak nézett kábán maga elé.
Megnyomtam a nővérhívó gombot, aztán írtam a többieknek egy üzenetet. Habár már hajnali három óra is elmúlt, egy órán belül már mindannyian ott álltak Zayn ágya körül. Közben az éjszakás nővér ott sürgött-forgott, nyugtatót adott be neki és azt mondta, valószínűleg sokkot kapott. Bár elmondtam, hogy mi történt, a nővér arra a következtetésre jutott, hogy valószínűleg egy őrült rajongónk próbált rátámadni Zayn-re. Dühösek voltunk, amiért ennyivel letudta a dolgot, de a menedzserünk, aki a reggeli órákban érkezett, hatalmas cirkuszt csapott, majd két biztonsági őrt hivatott a kórterem ajtaja elé.
- Minden rendben lesz. Aki ezt tette, nem úszhatja meg szárazon - mondta Liam.
Zayn továbbra is maga elé bámulva feküdt kipárnázott ágyában, és egy szót sem szólt.
- Kérlek, Zayn... az Isten szerelmére, szólalj már meg! A frászt hozod rám - mondta Harry, de semmit sem sikerült elérnie vele.
Zayn csak feküdt agyában szótlanul, a nyugtatótól kábán maga elé meredve, majd szép lassan elnehezedtek és lecsukódtak a szemhéjai. Hajnali ötkor aztán én és Liam elbúcsúztunk Louistól és Harrytől, akik még ott maradtak Zayn ágya mellett. Én is maradtam volna még, de a fiúk ragaszkodtak hozzá, hogy menjek haza, mert egész éjjel bent voltam a kórházban Zaynnel. Nagyon vágytam már egy frissítő zuhanyra és egy kis alvásra, de még így is aggódtam Zayn miatt, pedig tudtam hogy a srácok és két testőr is vigyáz rá. Liam elkísért haza és útközben megbeszéltük, hogy kesőbb visszamegyünk a kórházba és bevásárolunk Zayn kedvenc nasijaiból. A lakásomba érve lerúgtam a cipőmet és az ágyra löktem a kabátomat. Miközben zuhanyzáshoz készülődtem, a kedvenc fotelemben csendesen üldögélő Liamhez fordultam.
-
Nyugodtan kapcsold be addig a TV-t, vagy hallgass zenét. Sietek! - azzal kifordultam a szobából és a fürdő felé vettem az irányt.
Alig tudtam nyitva tartani a szemem. Komótosan levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Épp tusfürdőt nyomtam a tenyeremre, amikor Liam hanyatt-homlok berontott a fürdőszoba ajtaján. Rám nézett, én ránéztem, majd szégyenlősen berántottam a zuhanyfüggönyt, de Liam azon is bedugta a fejét.
- Mi van? - mordultam rá türelmetlenül, majd rémült arca láttán feszengve hozzátettem: - Valami baj van?
- Valaki itt van... a lakásban - suttogta ijedten.
Gyorsan elzártam a vizet és a törölközőért nyúltam, hogy a derekamra csavarjam.
- Kicsoda? - kérdeztem értetlenkedve.
- Behallottam a szobába, hogy valaki motoszkál a konyhában... És ha egy betörő az? - Liam teljesen beparázott, kezdte rám hozni a frászt.
Mielőtt kimondhattam volna, hogy biztos a srácok azok, lépteket hallottam a fürdő ajtaja elől. Gyorsan bekulcsoztam az ajtót és némán, lélegzetvisszafojtva vártunk egymásra bámulva.
Megfogunk halni - csak erre tudtam gondolni.
Aztán arra, hogy már paranoiás vagyok és kezeltetnem kellene magam. Majd eszembe jutott, hogy az éjjel valaki a szemem láttára akarta megfojtani Zayn-t és rájöttem, hogy mégsem vagyok paranoiás. Ekkor nem tudtam tovább gondolkodni, ugyanis mindketten riadtan az ajtó felé kaptuk a fejünket, aminek közepét átfúrta egy hatalmas pengéjű kés. Felordítottunk és fejvesztve az ablakhoz rohantunk.
- Nyisd ki, nyisd már ki!!! - sürgetett Liam, de a nyitókar beragadt és hiába próbálkoztam, nem tudtam megmozdítani.
- Nem megy! - teljesen kétségbeestem, a kést közben valaki kihúzta az ajtóból, majd újra beledöfte, hogy lyukat csináljon rajta.
- Ha befér rajta a keze, benyúl és kifogja nyitni a zárat, meghalunk! - jajveszékelt Liam, és ő is belecsimpaszkodott az ablak kilincsébe.
Elrohantam a sarokban álló kisszekrényhez és sietve kihúztam belőle egy törülközőt, az ökölbe szorított kezemre csavartam, és betörtem az ablak üvegét. Egyszer, kétszer, háromszor... addig csináltam, amíg az összes üveg ki nem hullott belőle. Ekkor az ajtó kaszabolásának zaja abbamaradt, rémülten oda kaptam a fejem és láttam, hogy egy fekete ruhába és kesztyűbe öltözött kéz nyúl be az ajtón késsel kivájt lyukon, hogy elfordítsa a zárat és kinyissa az ajtót.
- Siess!! Mássz ki! - kiáltottam Liamre, aki ellenkezve nézett rám.
- Nem hagylak hátra, menj te elsőnek!
Nagyon jól esett ez a gesztus, de nem hagytam magam.
- Menj! Rögtön megyek én is!
Liam még egy utolsó pillantást vetett rám, majd kidugta fejét a kis ablakon és megpróbálta átpréselni magát. Aggódtam, hogy nem fogunk kiférni rajta, mert a fürdőszobában nagyon keskeny és kicsi az ablak, de szerencsére Liam oldalazva-kapálózva kijutott rajta. Én is feltettem a lábam az ablakpárkányra, és megkapaszkodtam az ablakkeretben, de a magamra csavart törölközőtől nehezen mozogtam. Már félig kint voltam, mikor hallottam az egyre közeledő lépteket. Liam nyújtotta a kezét kintről én pedig megfogtam, de közben már éreztem, hogy az a valaki a hátam mögött áll. Valószínűleg Liam láthatta is őt, mert rémülten rántott rajtam egy nagyot, aminek következtében kiestem az ablakon, egyenesen Liamre. Ő hátra vetődött és mindketten a fűben kötöttünk ki. Sietve felpattantam és hátranéztem. Egy fekete kapucnis alak állt az ablakban, arcát ijesztő maszk takarta, olyasmi, mint amilyen a Halloween-filmekben van. Egyik kezében hatalmas kés, a másikban pedig egy törölköző volt. Gyorsan magamra pillantottam és akkor vettem észre, hogy teljesen pucér vagyok.
- A francba - kapkodva eltakartam férfiasságom és rohanni kezdtem a fűben, hogy a házat megkerülve feltépjem a kaput és kirohanjak rajta. Liam ott futott mellettem, a kapucnis alak pedig időközben átpréselte magát az ablakon és már ismét a nyomunkban volt...
