Több, mint egy hét telt el a fellépésünk óta, de még mindig fogalmunk sincs, ki okozhatta szándékosan az áramszünetet, amikor a színpadon álltunk. Szombat van, és a szobám ablakában ülök. Az üvegnek nyomva arcomat figyelem a szakadó esőt és gabonapelyhet eszem. Tegnap rászántam magam és írtam Deminek Twitteren, de még nem válaszolt. Az áramszünet óta szerencsére nem kaptunk újabb üzeneteket ismeretlen számról, sem kanalakat rejtő csomagokat. Egyszóval úgy tűnt, minden visszatért a megszokott kerékvágásba... egészen mostanáig. A mobilomra pillantottam, melynek képernyőjén ÚJ ÜZENET volt olvasható:
"Az egyik legjobb barátod kórházban van, te pedig az ablakban tömöd a fejed? Milyen barát az ilyen?!"
- Mi van? - tátott szájjal meredtem a képernyőre és újra átolvastam az üzenetet.
- Milyen barátom van kórházban? - motyogtam.
Mintha nyakon öntöttek volna egy vödör hideg vízzel. Épp azon voltam, hogy sorban felhívjam a srácokat és megtudjam, jól vannak-e, amikor csörögni kezdett a mobilom. Harry volt az.
- Szia, ugye nincs baj? - kérdeztem sietve.
- Nem, nincs. Csak kaptam egy üzit, hogy az egyik barátom kórházban van és körbetelefonáltam - mesélte Harry.
- Te is? - hebegtem. - Én is... de akkor jól vannak a többiek is, igaz?
"Az egyik legjobb barátod kórházban van, te pedig az ablakban tömöd a fejed? Milyen barát az ilyen?!"
- Mi van? - tátott szájjal meredtem a képernyőre és újra átolvastam az üzenetet.
- Milyen barátom van kórházban? - motyogtam.
Mintha nyakon öntöttek volna egy vödör hideg vízzel. Épp azon voltam, hogy sorban felhívjam a srácokat és megtudjam, jól vannak-e, amikor csörögni kezdett a mobilom. Harry volt az.
- Szia, ugye nincs baj? - kérdeztem sietve.
- Nem, nincs. Csak kaptam egy üzit, hogy az egyik barátom kórházban van és körbetelefonáltam - mesélte Harry.
- Te is? - hebegtem. - Én is... de akkor jól vannak a többiek is, igaz?
- Aha... de nekem ezekből az üzenetekből már rohadtul elegem van.
- Dettó. Később összefutunk? - kérdeztem reménykedve. Nem volt kedvem egyedül lenni és azon aggódni, mi fog állni a következő üzenetben.
- Persze - mondta kissé jobb kedvűen Harry, aztán elköszöntünk egymástól.
Mikor letettem a kiürült gabonapelyhes tálat, újra elolvastam az üzenetet és szorongás lett úrrá rajtam. Elsőre annyira megijedtem, hogy az egyik barátom kórházban van, hogy az SMS többi részét fel sem fogtam.
- Miközben tömöm a fejem? - ismételtem fennhangon az üzenet másik felét riadtan és sietve távolabb húzódtam az ablaktól.
Most is figyel valaki? - töprengtem ijedten. Ott és akkor komolyan elkezdtem félni.
Ki kell derítenem, hogy ki az, aki az üzeneteket küldi nekünk... De hogyan? Próbáltam rájönni, hogy kinek lehet oka arra, hogy ezt csinálja, de nem jutottam semmire.
Délután csengetett valaki, èpp, mikor ledőltem egy kicsit pihenni. Kimásztam az ágyból és a bejárati ajtóhoz csoszogtam. Harry volt az és eléggé zaklatottnak tűnt. Berontott az ajtón, majd szembefordult velem.
- Mi az, mi történt? - sürgettem idegesen.
- Zayn... kórházban van.
Mikor letettem a kiürült gabonapelyhes tálat, újra elolvastam az üzenetet és szorongás lett úrrá rajtam. Elsőre annyira megijedtem, hogy az egyik barátom kórházban van, hogy az SMS többi részét fel sem fogtam.
- Miközben tömöm a fejem? - ismételtem fennhangon az üzenet másik felét riadtan és sietve távolabb húzódtam az ablaktól.
Most is figyel valaki? - töprengtem ijedten. Ott és akkor komolyan elkezdtem félni.
Ki kell derítenem, hogy ki az, aki az üzeneteket küldi nekünk... De hogyan? Próbáltam rájönni, hogy kinek lehet oka arra, hogy ezt csinálja, de nem jutottam semmire.
Délután csengetett valaki, èpp, mikor ledőltem egy kicsit pihenni. Kimásztam az ágyból és a bejárati ajtóhoz csoszogtam. Harry volt az és eléggé zaklatottnak tűnt. Berontott az ajtón, majd szembefordult velem.
- Mi az, mi történt? - sürgettem idegesen.
- Zayn... kórházban van.
Összeszorult a szívem a hallottakra.
- Micsoda? Mi történt? - hebegtem.
- Összeverték... öltözz fel és induljunk a kórházba. Louis és Liam már ott vannak.
- Micsoda? Mi történt? - hebegtem.
- Összeverték... öltözz fel és induljunk a kórházba. Louis és Liam már ott vannak.
Bólintottam és berohantam a szobába, hogy sietve felöltözzek.
A kórházban Zayn kórtermébe lépve először az ágya szélén ülő Louist pillantottam meg, majd az ágyban fekvő Zaynt, akinek egyik szemét sötét lila monokli vette körül.
- Hogy vagy? - kérdeztem aggódva.
- Lehetnék rosszabbul is - felelt és megpróbált hozzá mosolyogni, de azonnal felszisszent a fájdalomtól.
- Megrepedt két bordája és tele van sebekkel - fordult felénk Louis.
Azt hittem, menten elájulok. Hogy történhetett ez? És miért pont Zayn?
- Mi történt pontosan? Ki tette ezt veled? - kérdeztem az indulattól remegő hangon.
- Hazafelé tartottam, amikor valaki nekem jött hátulról. Mikor megfordultam, behúzott egyet és a földre lökött, aztán elkezdett rugdosni. - mesélte Zayn.
Nagyon sajnáltam szegényt.
- Ki volt az? Hogy nézett ki? - fordult felé Harry.
- Nem tudom... fekete kapucni volt rajta, nem nagyon láttam az arcát.
A kórházban Zayn kórtermébe lépve először az ágya szélén ülő Louist pillantottam meg, majd az ágyban fekvő Zaynt, akinek egyik szemét sötét lila monokli vette körül.
- Hogy vagy? - kérdeztem aggódva.
- Lehetnék rosszabbul is - felelt és megpróbált hozzá mosolyogni, de azonnal felszisszent a fájdalomtól.
- Megrepedt két bordája és tele van sebekkel - fordult felénk Louis.
Azt hittem, menten elájulok. Hogy történhetett ez? És miért pont Zayn?
- Mi történt pontosan? Ki tette ezt veled? - kérdeztem az indulattól remegő hangon.
- Hazafelé tartottam, amikor valaki nekem jött hátulról. Mikor megfordultam, behúzott egyet és a földre lökött, aztán elkezdett rugdosni. - mesélte Zayn.
Nagyon sajnáltam szegényt.
- Ki volt az? Hogy nézett ki? - fordult felé Harry.
- Nem tudom... fekete kapucni volt rajta, nem nagyon láttam az arcát.
- Szerintetek ennek köze van azokhoz az üzenetekhez? - kérdezte Louis.
Zayn volt az, aki válaszolt:
- Szerintem igen. Nem emlèkeztek? Valamelyik nap kaptam egy üzenetet, hogy vigyázzak mert a végén még bajom esik...
Zayn volt az, aki válaszolt:
- Szerintem igen. Nem emlèkeztek? Valamelyik nap kaptam egy üzenetet, hogy vigyázzak mert a végén még bajom esik...
Liam lépett be az ajtón kávéval felpakolva.
- A büféből jövök, hoztam mindenkinek - szólt, majd mindenkinek átnyújtotta a kávéját és leült mellém az ablak előtti fotelbe.
Egyikünk sem volt képes felfogni, hogy idáig fajult a dolog. Ez már nem csak fenyegető üzenetekről, csomagokról és leskelődésről szólt. Zayn összeverve feküdt a kórházban, és fogalmunk sem volt arról, hogy ki és miért áll emögött. Mi jöhet még?
Megjelent a kórteremben Zayn családja, mi pedig elbúcsúztunk.
- Később még benézek - pillantottam Zaynre, mielőtt kiléptünk az ajtón.
- A büféből jövök, hoztam mindenkinek - szólt, majd mindenkinek átnyújtotta a kávéját és leült mellém az ablak előtti fotelbe.
Egyikünk sem volt képes felfogni, hogy idáig fajult a dolog. Ez már nem csak fenyegető üzenetekről, csomagokról és leskelődésről szólt. Zayn összeverve feküdt a kórházban, és fogalmunk sem volt arról, hogy ki és miért áll emögött. Mi jöhet még?
Megjelent a kórteremben Zayn családja, mi pedig elbúcsúztunk.
- Később még benézek - pillantottam Zaynre, mielőtt kiléptünk az ajtón.
Már beesteledett. Egy nesztelenül lépkedő, feketébe öltözött alak árnyéka suhant el a kórház folyosójának gyéren megvilágított falán, hogy aztán halkan belépjen a 202-es kórterem ajtaján. Nem nézett körül, egyenesen az ágyhoz lépett és felemelte az egyik földre esett kispárnát, majd a fájdalomcsillapítóktól kábán alvó Zayn arcára szorította...
