4. Fejezet: Kezdődjön a játék!

Mikor reggel kinyitottam a szemem az első dolog, ami tudatosult bennem, hogy kopog az eső az ablakpárkányon. Aztán oldalra fordultam, de Liam nem feküdt mellettem. Felkeltem és körül néztem a szobában, de nem láttam sehol.
- Liam? Merre vagy? - szólongattam, miközben elindultam a konyhába.
Nem kaptam választ. Már kezdtem aggódni, mikor halk nyöszörgésre lettem figyelmes a bejárati ajtó felől. Az előszobában aztán megpillantottam Liamet. A földön ült hátát a falnak vetve, és felhúzott térdeire hajtva fejét reszketett. Odasiettem hozzá és letérdeltem mellé.
- Hé, mi a baj? - kérdeztem aggódva, miközben a vállárra tettem a kezem.
Nem felelt, csak oldalra bökött a fejével. Odanéztem, és egy felbontott dobozra lettem figyelmes. Magamhoz húztam és belenéztem. A doboz tele volt kanalakkal.
- Ez hogy került ide? - csodálkoztam.
Liam csak a fejét csóválta, képtelen volt megszólalni. Felsegítettem a földről, és a konyhába kísértem.
- Ülj le, csinálok neked teát, hogy megnyugodj - mondtam, és neki is láttam. Miközben teát főztem, Liam kezét tenyerébe temetve, csendesen ült az asztalnál. Olvastam már a különféle fóbiákról és ez egyáltalán nem gyerekjáték. Kicsit be is pánikoltam, mert ha nem sikerül lenyugtatnom Liamet, mégjobban úrrá lehet rajta a félelem. Letettem elé a bögre gőzölgő teát és leültem vele szemben.
- Idd meg, de vigyázz, mert még forró! Liam a kezébe vette a bögrét és belekortyolt.
- Nem tudom, ki csinálja ezt és miért... Én nem ártottam senkinek! - szólt végül elkeseredett hangon.
- De mi történt?
- Felkeltem és kimentem a konyhába, hogy igyak egy pohár tejet, és akkor... valaki kopogott az ajtón. Kinyitottam, de nem volt ott senki. Csak ez a doboz hevert előtte. Az volt ráírva, hogy Liamnek. Aki iderakta, honnan tudta, hogy itt vagyok nálad? Valaki figyel? Niall, én kezdek félni... - hadarta idegesen.
Próbáltam nyugtatni, hogy ne féljen, nem lesz semmi baj, de az az igazság, hogy kezdtem én is parázni. Hacsak nem a srácok közül csinálta valaki poénból, amit viszont nem tartok valószínűnek. Ezzel egyikük sem viccelne.
Liam nem akart hazamenni, így hát megkért, maradhat-e nálam még egy napot. Igent mondtam, hiszen örültem a társaságának és vigyázni is szerettem volna rá. Elmentünk kajálni a Nando's-ba, aztán délután találkoztunk a többiekkel, mert fotózásra kellett mennünk. Útközben szerencsére sikerült egy kis mosolyt csalnom Liam arcára. Mire a fotózásra értünk, már egész jó kedve volt; nem úgy, mint szegény Louis-nak. Ő még mindig beteg volt, és a fotózás sem ment neki egyszerűen, mert mindig a legrosszabb pillanatban köhögte vagy hapcizta el magát. Ezen Harry és én jókat nevettünk, amiért később kissé bűntudatot is éreztem. A fotózás után épp az öltözőben pizzáztunk, amikor Zayn a többiek felé fordult, és megkérdezte.
- Ti nem kaptatok furcsa üzeneteket? Nekem este valaki azt írta egy ismeretlen számról, hogy vigyázzak, mert a végén még bajom eshet...
- Liamnek valaki küldött egy doboz kanalat - mondtam kelletlenül, de azonnal meg is bántam, mert Liam arca ettől újra elsötétedett.
- Ez már kezd elfajulni - csóválta a fejét Harry, majd vállon veregette Liamet. - Nyugi haver, ne foglalkozz vele.
- Könnyű azt mondani - sóhajtott Liam.
Este mindannyian Harry és Louis lakására mentünk. Kicsit iszogattunk és jókat nevettünk Activity-zés közben. Mindenki nagyon jól érezte magát mindaddig, amíg meg nem kaptuk ugyanazt az üzenetet a mobiljainkra egy ismeretlen számról:

"Az Activity nem nekem való. Kezdődjön az igazi játék!"

Rémülten egymásra néztünk, ugyanis tudtuk: valaki ebben a pillanatban is figyel minket...
- Húzd be a sötétítőket! - fordult Zayn Harryhez, majd az ajtóhoz sietett.
- Zayn, hová mész? - kérdeztem értetlenül.
- Megnézem, ki a fasz szivat minket.
- Veled megyek! - kissé bizonytalanul, de követtem Zayn-t a bejárati ajtó felé.
Egyedül mégsem engedhettem oda, ahol lehet, hogy egy elmebeteg ólálkodik.
Feszülten néztünk körül, de egy árva lelket sem láttunk odakint. Visszatértünk a házba és tudattuk a többiekkel, hogy nem találtunk senkit.
- Na jó, figyeljetek! Ne pánikoljunk, biztos csak egy idióta próbálja ránk hozni a frászt - nyugtatott minket Harry, mire Liam ideges nevetést hallatott.
- Úgy látom, elérte a célját...

Másnap reggel elindultunk haza. Zayn a családjához sietett, akik ebédre várták őt. Miután elköszönt tőlünk, Liam rám nézett. Láttam, hogy mondani akar valamit, de csak nem tudta kibökni.
- Mi az? - néztem vissza rá.
- Átmehetnék hozzád még egy kis időe?
- Liam, ezt most fejezd be... - kezdtem, de ijedten a szavamba vágott.
- Ne haragudj, akkor majd találkozunk... - azzal elindult a másik irányba.
- Hé, várj! Azt akartam mondani, hogy ezt most fejezd be. Ne hülyéskedj! Nem kell megkérdezned, bármikor és bármeddig szívesen látlak a lakásomon. Na, gyere!

Liam elmosolyodott és együtt indultunk tovább.