5. Fejezet: Áramszünet

Újra írok. Ma este egy díjátadón fogunk fellépni a Little Things című dalunkkal. Biztosan viccesnek találod, de bevallom eléggé izgulok. Pedig már hozzászokhattam volna ehhez, nem igaz? Egy turnén a rajongóink előtt nincs probléma. Az első dal után sikerül elengednem magam, de a díjátadókon mindig lámpalázas leszek a többi előadó előtt. Ráadásul úgy hallottam, hogy Demi Lovato is ott lesz... Demi egy fantasztikus lány. Kedves, vicces, eszméletlen hangja van és ami a legfontosabb: bármin is ment keresztül, nem adta fel. Habár tudom, hogy nem sok esélyem van nála, én azért reménykedem abban, hogy egyszer megismerhetem közelebbről is. Most úgy tűnhet, hogy nem vagyok komplett, amiért úgy kezelek egy naplót, mintha élőlény lenne... De minden titkomat és érzésemet megosztom veled, mégha csak egy füzet is vagy. Három nap telt el azóta, hogy Liam megkapta a kanalakkal teli dobozt. Azóta nem érkezett új küldemény és még mindig nem tudni, ki áll a dolog mögött... De ha megtudom, esküszöm nem állok jót magamért! Senki sem bánthatja a szeretteimet következmények nélkül. Az erőszak nem vezet semmire, de a srácok olyanok nekem, mintha a testvéreim lennének. Értük bármit megtennék. 

Az írásból a telefonom pittyegése zökkentett ki. Egy SMS-t kaptam, legrosszabb sejtésemre újra egy ismeretlen számról:

"Sok szerencsét a mai fellépéshez! Szükség lesz rá!"

Eléggé felzaklatott a dolog, így hát kimentem a konyhába valamilyen nasiért. Közben csak járt az agyam és azon kattogtam, hogy ki zaklat minket és miért. Kezdett valóban idegesíteni ez az egész dolog. Ekkor egy újabb üzenetet kaptam. Lemondóan sóhajtottam és a telefonért nyúltam. Szerencsére aggodalmam alaptalannak bizonyult: ezúttal Harrytől jött az SMS, amiben csak annyit kérdezett, hogy ráérek-e. Visszaírtam, hogy igen. Mire észbe kaptam, már a bejárati ajtó küszöbén állt Louis társaságában.
- WOW, ez gyors volt! - mosolyogtam, miközben beengedtem őket.
Harry nem mosolygott. Idegesen lépkedett a szobám felé, Louis pedig sálba bugyolálva követte őt. Utánuk mentem és leültünk az ágyra.
- Mi a baj, Harry? - kérdeztem arcát fürkészve.
 Nem szólt egy szót sem, csak a kezembe nyomta a telefonját. Ugyanazt az üzenetet kapta ismeretlen számról, amit én.
- Louis is kapott - mondta végül Harry.
- Én is. De ki lehet az? Egy őrült rajongó? - morfondíroztam.

- Egy rajongó honnan tudná mind az ötünk telószámát? Nem tudom, ki lehet ez... - csóválta a fejét Harry.
Louis felváltva nézett ránk.
- Most nem szabad ezzel foglalkoznunk. Pont ez a célja az üzenet feladójának. A ma esti fellépésünkre kell koncentrálnunk, és akkor nem lesz semmi baj.

Délután, a díjátadó előtti utolsó próbán Zayn és Liam elmondta, hogy ők is megkapták azt az SMS-t, amit mi. Ám Louis hamar közbeavatkozott és megkért minket, hogy halasszuk ezt a beszélgetést el addig, amíg túl nem leszünk a fellépésünkön. A vörösszőnyeges bevonulást elhülyéskedtük és viccesen pózoltunk a megannyi kamera és fényképezőgép előtt. Egyedül Zayn volt az, aki úgy tett, mintha egy valódi fotózáson venne részt. És akkor megpillantottam Demit, aki néhány méterre tőlünk épp interjút adott. Földig érő, babarózsaszín ruhajában olyan volt, akár egy földreszállt angyal. Reméltem, hogy észrevesz, felém néz és rám mosolyog, de nem így történt. Ehelyett elég kínossá vált a helyzet, amikor hátrafordulva Taylor Swiften akadt meg a szemem. Egy pillantásra sem méltatott minket, de a szemem sarkából láttam, hogy Harrynek az arcára fagyott a mosoly. A vállánál fogva finoman noszogattam, hogy folytassuk utunkat a vörösszőnyegen. Vègül kezdetét vette a díjátadó, ahol a közönség soraiból figyeltük a többi előadó fellépését, és a különböző díjak kiosztását. Amikor a legjobb együttes kategória jelöltjei következtek, egy pillanatra elakadt a lélegzetem. A díjat nem más, mint Demi fogja átadni a győztesnek. Miközben felsétált a színpadra, a mellettem ülő Liam megszorította a kezem. Tudtam, hogy ő is nagyon izgul, hiszen ebben a kategóriában mi is jelöltek voltunk. Demi kibontotta a nyertes nevét tartalmazó borítékot és a közelebb hajolt a mikrofonhoz.
- A legjobb együttes kategória nyertese a... One Direction! - mondta, mire a fiúkkal nevetve, boldogan egymásra néztünk és felálltunk, hogy átvegyük a díjat.
 Demi egyesével megpuszilt minket. Mikor én következtem, a torkomban dobogott a szívem. Közelebb hajolt hozzám és mosolyogva puszit nyomott az arcomra, s közben magamon éreztem édeskés illatát. Hallottam, hogy közben Harry köszönetet mond a díjért a banda nevében, de nem fogtam fel a szavait. Csak Demi mosolyát láttam magam előtt...
Hátramentünk a színpad mögé, hiszen a mi fellépésünk következett. A műsorvezető felkonferált minket és azon kaptam magam, hogy már a színpadon állunk. Harry elkezdte a dalt, aztán Liam folytatta, majd Zayn következett és nem volt semmi gond... egészen a refrénig, amikor hirtelen elsötétült minden. Valószínűleg elment az áram, mi pedig ott álltunk a színpad közepén és összezavarodottan pislogtunk a sötétben. Elég kellemetlen érzés volt ott  ácsorogni némán, miközben egyre erősödött a hangzavar. Mindenki a szomszédjához fordult, hogy megtudakolja, mi történhetett. Néhány óráknak tűnő perc elteltével úgy tűnt, megoldódott a probléma: az áram visszatért. Nekünk viszont fogalmunk sem volt arról, hogy mit tegyünk. Kezdjük elölről? Folytassuk onnan, ahol abbamaradt? A többiekre néztem és láttam, hogy ők is nagyon idegesek.
Szerencsére Harrynek volt annyi lélekjelenléte, hogy hirtelen ötlettől vezérelve acapellában folytassa a dalt a refréntől, mivel a zene továbbra sem indult újra. A többiekkel aztán én is bekapcsolódtam az éneklésbe és sikerült befejeznünk a dalt. Végül nagy sikert arattunk, hiszen sokan úgy hitték, ez az egész közjátèk a műsor rèsze volt. Miután elhagytuk a színpadot, mindannyian új üzenetet kaptunk a mobiljainkra:

"Remélem tetszett az áramszünet! Puszi."