Amikor megjelentek a lépcsőn a szűk farmerbe bújtatott női lábak, a szívem a torkomban dobogott. Vajon végre kiderül, ki áll az utóbbi hónapok szörnyűségei mögött? Felütötte fejét azonban a kíváncsiságnál egy erősebb érzés is: a félelem. Ha minden szenvedésünk okozója úgy dönt, hogy felfedi magát, akkor az csak egy dolgot jelenthet: hogy eljött a vég. Már senkinek sem fogjuk tudni elmondani, ki áll a dolgok mögött. Nem fogja hagyni, hogy megmeneküljünk. Liam mellettem reszketett Zayn karjaiban. Megszorítottam a hideg betonon heverő kezét, és tágranyílt szemekkel vártam. Néhány végtelennek tűnő másodperc múltán felbukkant előttünk egy barna, hullámos hajú lány. Fekete rúzst és szemfestéket viselt. Ajkai elégedett, gonosz mosolyra húzódtak, amikor megpillantott minket.
- Lorde?! - suttogtam hitetlenkedve. Hiszen nem is ismerjük egymást igazán. Néha összefutottunk vele a díjátadókon, de egyetlen alkalomra sem emlékszem, amikor komolyabban szót váltottunk volna.
- Miért? - hebegte Zayn.
- Nem vagytok olyan helyzetben, hogy kérdéseket tegyetek fel. - Lorde még mindig mosolygott, majd farzsebéből előrántott egy pisztolyt, és rám szegezte. - Itt az idő, hogy szebbé tegyem a világot. Nélkületek minden jobb lesz. Remélem ez kissé azért megnyugtat titeket.
Reménykedtem, hogy Harry megkapta a Liam által írt sms-t. Képtelen voltam beletörődni abba, hogy soha többé nem láthatom őt. Pedig a végtől csak egy töltény választott el.
Valaki nagy robajjal lerobogott a nyikorgó lépcsősoron, én pedig egy pillanatra naivan azt hittem, hogy megérkezett a felmentősereg. Csalódnom kellett: csupán az a fekete ruhás férfi tért vissza, aki bántalmazta Liamet. Egy másodperc alatt felmérte a helyzetet, amikor megállt Lorde mellett.
- Azt mondtad, a barnát nem bántod, mert az enyém! - fordult hozzá ingerülten.
- Sajnálom, de mindháromnak meg kell halnia.
A férfi ekkor váratlanul Lorde-ra vetette magát. Megragadta a karját, és a plafon felé rántotta. A pisztoly fülsértő hanggal elsült, mielőtt sikerült volna kicsavarnia a lány kezéből. Lorde megtántorodott, és egyensúlyát vesztve hanyatt vágódott.
- Te idióta! Add vissza a pisztolyt, vagy nyírd ki őket magad! - csattant fel, miközben ülő helyzetbe tornázta magát. Mielőtt feltápászkodhatott volna, a férfi üres tekintettel lenézett rá, és neki szegezte a kezében tartott fegyvert. A pisztoly újra elsült, ezúttal viszont nem tévesztett célt. Lorde a mellkasához kapott, elkerekedett szemmel a rá szegeződő fegyverre bámult, majd elterült a piszokban, mint egy marionett bábu, és nem mozdult többé.
Hát ilyen könnyedén vége lenne a hónapokon át tartó terrornak? Soha nem fogjuk megtudni, hogy Lorde miért kínzott minket? - futottak át a gondolatok a fejemben, miközben szorongva felpillantottam a fekete ruhás férfira. Azt hittem, ha a zaklatónk meghal, megkönnyebbülést érzek majd, de csupán üresség volt bennem és rettegés. Az előttem álló férfi kiszámíthatatlan volt. Hiszen gondolkodás nélkül golyót eresztett a saját főnökébe! Bele sem mertem gondolni, hogy ránk akkor milyen sors vár, bár a válasz mégis ott lebegett lelki szemeim előtt. Egyetlen szó volt, öt betű, de a súlya mintha tonnákat nyomott volna. Halál. Vagy talán még valami annál is szörnyűbb...
Arra eszméltem, hogy a ketrec rácsa kinyílik, majd megjelent előttem a fekete ruhás férfi arca. A tekintete kétség kívül Liamet kutatta, akit próbáltam saját testemmel eltakarni. Hallottam a hátam mögül rémült, erőtlen nyöszörgését.
- Hagyja békén! A rendőrség már úton van. Vége! Ha minket is megöl, a börtönben fog rohadni élete végéig - mondtam. Minden erőmet összeszedtem, hogy a hangom magabiztosnak tűnjön, de még így is remegett.
- Senki sem tudja, hogy itt vagytok - vigyorgott a férfi. Szemei tébolyultan csillogtak. Tudtam, hogy ameddig csak lehet, szóval kell tartanunk.
- Ebben nagyot téved, faszfej. - emelte fel a kezében tartott telefont Zayn. Eleresztett egy kárörvendő mosolyt, de az hamar fájdalmas vicsorrá torzult monoklis arcán.
A kapucnis férfi meglepetten mozdulatlanná dermedt. Mintha egy pillanatra félelmet láttam volna a tekintetében.
- Félre az útból! A barnát magammal viszem. Nem haltok meg, ha nem muszáj.
- Akkor inkább meghalok! - morogtam eltökélten, miközben a férfi egészen közelről a szívemhez szegezte a pisztolyát.
- Mit akar Liamtől? Miért kell éppen ő magának?! - csattant fel értetlenül Zayn, miközben mellém kúszott, hogy elállja a férfi útját. Közben a mellkasomra szegezett pisztolyra bámult. Hallottam, milyen feszülten veszi a levegőt.
- Mert ő az enyém. Benne lenni jobb volt, mint bármi más, amit eddig tapasztaltam. - A férfi arcán undorító mosoly terült szét, Zayn pedig kétségbeesetten felém fordította az arcát. - Ez meg miről beszél?! Mit nem mondasz el nekem?
A férfi megelőzött engem a válasszal.
- Magamévá tettem és senki nem fog megállítani abban, hogy újra megtegyem!
- Mi? Nem... Ne hazudgáljon itt! - ordított fel Zayn. - Niall, miért nem mondasz semmit?!
- Mert... - nagyot nyeltem. - Igazat mond. Be voltam zárva... Nem tudtam megakadályozni! - szavaim zokogásba torkolltak. A mellkasom vadul hullámzott. Éreztem a hozzá szegezett pisztoly csövét, amint a pólómon keresztül a bőrömbe vájt.
Ekkor lépések zajai ütötték meg a fülemet. Fentr érkeztek a gyárépületből. Először azt hittem, csak az elmém űz velem valamilyen piszkos játékot, de a kapucnis férfi leeresztette a mellkasomnak préselődő pisztolyt és szintén felkapta a fejét. Egy másodpercre sikerült megpillantanom szakállas arcát. Apró, mélyen ülő szemeiben riadalmat véltem látni. A következő pillanatban elfordult tőlem és sietve elindult. - Még találkozunk. Eljövök érte, bárhol is lesztek - hallottam fenyegető hangját, mielőtt négykézlábra ereszkedett és óvatosan kislisszolt a pince egyik falának aljában tátongó résen. Abban reménykedtem, hogy beszorul és elkaphatjuk, de épp, hogy sikerült átpréselnie magát, amikor Zayn félre lökött és kirontott a ketrecünk ajtaján, hogy utána vesse magát.
- Zayn, várj! Fegyvere van, ne menj utána! - kiáltottam kétségbeesetten, de Zayn felsőteste addigra már eltűnt a résben. Utáltam magam, amiért nem voltam elég bátor ahhoz, hogy én magam induljak a kapucnis után, közben pedig azért fohászkodtam, hogy Zayn ne érje őt utol. Nem tudnám elviselni, ha baja esne. Hátra pillantottam Liamre és még jobban összeszorult a gyomrom. Alig volt eszméleténél, ahogy hanyatt feküdt a piszkos padlón. A szemei csukva voltak, miközben mellkasa enyhén hullámzott vér-áztatta pólója alatt. Ekkor hallottam, hogy nyílik a pince ajtó. Közelebb kúsztam Liamhez és az ölembe vettem a fejét. Egyenruhás rendőrök siettek le a lépcsőn, kezükben felemelt pisztollyal. Miközben körülnéztek a pincében, az utolsó csepp erőm is magamra hagyott. Még egy utolsó pillanatra láttam, hogy forogni kezd körülöttem a pince, aztán minden elsötétült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése